Elektorblog

Az Elektor a politikai kommunikációban is végbemenő permanens technológiai forradalom legújabb trendjeinek, alkalmazásainak és gyakorlatainak bemutatásával kívánja segíteni az olvasók eligazodását. A politikai kampányok monitorozása mellett nyomon követjük különböző szakmai oldalak írásait, valamint a szakmai szervezetek publikációit, tevékenységét is. >>>>>

12/04/17 Dr. Elektor - Youtube: a politikai béke szigete

and.ferenczi

Dr. Elektor rovatunkban internetes politikai kommunikációval foglalkozó tanulmányokat, whitepapereket és tudományos cikkeket fogunk bemutatni.

Az amerikai Brookings Institution - Center for Technology Information tanulmányt jelentetett meg az internetes politikai videók hangvételéről, tartalmáról és nézettségéről. Az intézet összesen 12 ország 72 pártjának 3118 videóját vizsgálta meg. A bejegyzésben röviden összefoglaljuk a tanulmány megállapításait.

A szöveg a politikai kampányfilmek tonalitásával és azok elhelyezésével foglalkozik. Rob Salmond szerint, a vizsgált online videók pozitívabb hangvételűek a televízióban sugárzott reklámoknál, mert célcsoportjának tagjai az erősen motivált, magasan képzett szavazók közül kerülnek ki, akik valószínűleg már az adott jelölt vagy cél támogatói. Könnyen beláthatjuk: míg egy Youtube-videó megtekintéséhez aktívnak és érdeklődőnek kell lenni, addig a tévé előtt csak ülünk és passzívan bambulunk. Sok elszántság kell ahhoz, hogy a barátunk által küldött-posztolt online videót megnyissunk vagy netalán rákeressünk egyre és megnézzük. 

A tanulmány megállapítja, hogy az online politikai tartalmak nézői - nem meglepő módon - fiatalabbak, gazdagabbak, tanultabbak és politikailag elkötelezettebbek mint az átlagnépesség. Ráadásul, ez az állítás - a szerző szerint - Európára sokkal inkább érvényes mint az Egyesült Államokra, hiszen ott sokkal szélesebb körben és aktívabban használják az internetet politikai véleménynyilvánításra. (Érdekes lenne összehasonlítani például a Skandináv-országok polgárainak internethasználati szokásait az USÁ-éval. Az északi országok lakói valószínűleg még az amerikaiaknál is többet használják a netet politizálásra.) Ahogy egy másik, Pippa Norris és John Curtice által jegyzett tanulmányból idézi a szerző: “a politikai oldalak a már megtérteknek prédikálnak, ahelyett, hogy térítenének”. Szintén itt olvasható a megállapítás, hogy az internetes politikai kommunikáció célja a választókkal való kapcsolattartáson túl a szélesebb politikai közélet megszólítása (pl.: újságírók, gazdasági szereplők, aktivisták stb.) is. Magyarul a véleményvezérek elérése, akik befolyásolhatják a politikával nem napi szinten foglalkozó választók döntéseit - ahogy ők fogalmaznak: “az internetes kampánykommunikációt nem bennfentesek és kívülállók kommunikációja jellemzi, hanem a bennfentesek és benfenteseké.” 

Ezekkel a “kommunikációs mezőtulajdonságokkal” magyarázhatjuk a negatív hirdetések tévés dominanciáját. A negatív hirdetések elsődleges célja a célba vett jelölt lejáratása, a rá potenciálisan szavazók, a gyenge politikai kötödéssel rendelkezők eltántorítása a támogatástól. Csupán másodlagos célja az ellenjelölt támogatására való buzdítás. A szerző megjegyzi, a tévé hatékonyabb médium a negatív üzenetek közvetítésére, hiszen szélesebb közönségre lehet vele lőni, így a kevésbé motivált szavazókat is el lehet vele érni.

A tévés hirdetésekkel szemben az online hirdetések többségének fő célja az inspiráció és az információközlés, azonban ellenpéldák is akadnak. A 2008-as Obama és az 1992-es Perot kampány is használta a televíziót elképesztően hosszú, 30 perces pozitív filmek vetítésére. Becslések szerint, Obama “kis” tévéspotja 4-5 millió dollárba kerülhetett.

Összességében kijelenthetjük, hogy a Youtube a béke szigete a formális internetes politikai kommunikáció szférájában. A tanulmányban nem foglalkoznak az internet millió más egyéb politikai kommunikációs formájával, holott a kommentek, a civilek által készített videók, a mémek, a fórumok, a politikai portálok mind-mind olyan jelenségek, amelyek talán sokkal jobban befolyásolják a választókat végső döntésük meghozatalakor. Egy Gyurcsány-tánc videó (bár ez némiképp ellentmond az érvelésnek, mert minden bizonnyal a miniszterelnök stábja maga szivárogtatta ki a filmet), az Orbán-vallomás vagy a Best of Gyurcsány-csomag videó intenzívebb benyomást tehetnek az emberekre, mint egy formális politikai hirdetés.  De ez már egy másik tanulmány témája lesz.




Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elektor.blog.hu/api/trackback/id/tr144456667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása