Ha a pesti utcán véletlenszerűen leszólítanánk embereket és megkérnénk őket, mondjanak 3 dolgot Észországról, valószínűleg sokan bajban lennének. Az ország fővárosán kívül semmit tudnának említeni - bár azt is összekevernék a másik két Balti-államéval. A fél Magyarország területű, 1,3 milliós lakossággal rendelkező ország digitális kultúrájáról pedig végképp semmit nem tudunk, pedig a Skype és a mai fájlcserélők egyik őse, a Kazaa is onnan származik. A Guardian nyomán most Észtország digitális állapotát mutatjuk be.

Az észtek nem államilag támogatott digitális fényképezőgép-vásárlási projektet indítottak, mint mi (ld. a Magyar Bálint-féle a Sulinet-programot), hanem már a kilencvenes években óriási összegeket fektettek abba, hogy az ország szinte minden lakott pontján ingyenesen hozzáférhető, stabil internetkapcsolat legyen. Akkor az ország lakosságának több mint a felének még telefonvonala sem volt, ma pedig már nincs olyan szeglete az országnak, ahol ne lenne wifi. A legfrissebb adatok szerint, Észtországban az egyik legmagasabb az internetpenetráció a világon: az 1,34 millió észt 75%-a internethasználó.

Az észt társadalom a nagy orosz medvétől való félelem miatt, minden olyan kommunikációs módra nyitott volt, amely nem kötődött szorosan valamilyen fizikai infrastruktúrához. Mivel az internet teljesen decentralizált rendszer, szemben a televízióval, a rádióval vagy a nyomtatott sajtóval, védve van a legtöbb hagyományos támadással szemben, így ezért volt csábító számukra az internetes hálózat gyors kifejlesztése.

2007-ben az oroszok viszont váratlanul a neten támadtak. A kormány a szovjet háborús hősi emlékművet Tallin központjából egy külvárosi temetőbe száműzte, mire az orosz kisebbség felgyújtotta az egész várost, majd később - vélhetően külső segítséggel - túlterheléses támadást (DoS) indítottak különböző észt szolgáltatók honlapjai ellen. Az ijedtségen és a lassabban csordogáló adatfolyamon túl azonban semmi komolyabb kárt nem okoztak az digitális blokáddal, csupán egyszer volt működésképtelen az észt pénzügyi tranzakciókat menedzselő rendszer másfél órára. 

A bitek háborújának két eredménye is lett: a NATO idetelepítette a kibertámadásokkal foglalkozó irodáját, a CCDCOE-t (Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence), aminek egyébként Magyarország még nem tagja, holott a szervezet nyitott minden NATO ország számára; az észt kormány pedig felállította a Cyber Defence League-t, ami egy önkéntesekből álló digitális honvédelmi alakulat.

A CCDCOE katonás épülete Tallinban

Az észt állam a hálózat fejlesztése mellett olyan újdonságokat vezetett be elsőként a világon, mint a digitális személyi igazolvány. A 2002-ben indított projekt eredményeként 10-ből 9 észtnek már van ilyenje. A csippel ellátott kártyát a gépbe kell illesztenünk és - a hivataltól távol - már intézhetjük is ügyeinket, mint például a képviselőválasztás vagy az okmányügyintézés. De az észt orvos is csak digitális receptet ír, az észt kormány ülései pedig teljesen papírmentesek.

Az észt személyi igazolvány

Az egész észt-csoda talán a politikai elit fiatalságából is eredhet - állítják a cikkben nyilatkozók. Mart Laar, a jelenlegi hadügyminiszter, 1992-ben 32 évesen lett miniszterelnök, így életkorukból eredően természetesen tudtak lépést tartani az infokommunikációs forradalom eseményeivel. 

Ehhez képest Orbán Viktorról egyik legközelebbi munkatársa állította néhány évvel ezelőtt, hogy a miniszterelnöknek komoly gondjai vannak a számítógéppel, de legalább már meg tudja különböztetni a faxot az e-mailtől. Íme az eredmény.

2 komment

Dr. Elektor rovatunkban internetes politikai kommunikációval foglalkozó tanulmányokat, whitepapereket és tudományos cikkeket fogunk bemutatni.

Az amerikai Brookings Institution - Center for Technology Information tanulmányt jelentetett meg az internetes politikai videók hangvételéről, tartalmáról és nézettségéről. Az intézet összesen 12 ország 72 pártjának 3118 videóját vizsgálta meg. A bejegyzésben röviden összefoglaljuk a tanulmány megállapításait.

A szöveg a politikai kampányfilmek tonalitásával és azok elhelyezésével foglalkozik. Rob Salmond szerint, a vizsgált online videók pozitívabb hangvételűek a televízióban sugárzott reklámoknál, mert célcsoportjának tagjai az erősen motivált, magasan képzett szavazók közül kerülnek ki, akik valószínűleg már az adott jelölt vagy cél támogatói. Könnyen beláthatjuk: míg egy Youtube-videó megtekintéséhez aktívnak és érdeklődőnek kell lenni, addig a tévé előtt csak ülünk és passzívan bambulunk. Sok elszántság kell ahhoz, hogy a barátunk által küldött-posztolt online videót megnyissunk vagy netalán rákeressünk egyre és megnézzük. 

A tanulmány megállapítja, hogy az online politikai tartalmak nézői - nem meglepő módon - fiatalabbak, gazdagabbak, tanultabbak és politikailag elkötelezettebbek mint az átlagnépesség. Ráadásul, ez az állítás - a szerző szerint - Európára sokkal inkább érvényes mint az Egyesült Államokra, hiszen ott sokkal szélesebb körben és aktívabban használják az internetet politikai véleménynyilvánításra. (Érdekes lenne összehasonlítani például a Skandináv-országok polgárainak internethasználati szokásait az USÁ-éval. Az északi országok lakói valószínűleg még az amerikaiaknál is többet használják a netet politizálásra.) Ahogy egy másik, Pippa Norris és John Curtice által jegyzett tanulmányból idézi a szerző: “a politikai oldalak a már megtérteknek prédikálnak, ahelyett, hogy térítenének”. Szintén itt olvasható a megállapítás, hogy az internetes politikai kommunikáció célja a választókkal való kapcsolattartáson túl a szélesebb politikai közélet megszólítása (pl.: újságírók, gazdasági szereplők, aktivisták stb.) is. Magyarul a véleményvezérek elérése, akik befolyásolhatják a politikával nem napi szinten foglalkozó választók döntéseit - ahogy ők fogalmaznak: “az internetes kampánykommunikációt nem bennfentesek és kívülállók kommunikációja jellemzi, hanem a bennfentesek és benfenteseké.” 

Ezekkel a “kommunikációs mezőtulajdonságokkal” magyarázhatjuk a negatív hirdetések tévés dominanciáját. A negatív hirdetések elsődleges célja a célba vett jelölt lejáratása, a rá potenciálisan szavazók, a gyenge politikai kötödéssel rendelkezők eltántorítása a támogatástól. Csupán másodlagos célja az ellenjelölt támogatására való buzdítás. A szerző megjegyzi, a tévé hatékonyabb médium a negatív üzenetek közvetítésére, hiszen szélesebb közönségre lehet vele lőni, így a kevésbé motivált szavazókat is el lehet vele érni.

A tévés hirdetésekkel szemben az online hirdetések többségének fő célja az inspiráció és az információközlés, azonban ellenpéldák is akadnak. A 2008-as Obama és az 1992-es Perot kampány is használta a televíziót elképesztően hosszú, 30 perces pozitív filmek vetítésére. Becslések szerint, Obama “kis” tévéspotja 4-5 millió dollárba kerülhetett.

Összességében kijelenthetjük, hogy a Youtube a béke szigete a formális internetes politikai kommunikáció szférájában. A tanulmányban nem foglalkoznak az internet millió más egyéb politikai kommunikációs formájával, holott a kommentek, a civilek által készített videók, a mémek, a fórumok, a politikai portálok mind-mind olyan jelenségek, amelyek talán sokkal jobban befolyásolják a választókat végső döntésük meghozatalakor. Egy Gyurcsány-tánc videó (bár ez némiképp ellentmond az érvelésnek, mert minden bizonnyal a miniszterelnök stábja maga szivárogtatta ki a filmet), az Orbán-vallomás vagy a Best of Gyurcsány-csomag videó intenzívebb benyomást tehetnek az emberekre, mint egy formális politikai hirdetés.  De ez már egy másik tanulmány témája lesz.

Címkék: youtube usa institute brookings

Szólj hozzá!

Míg magyar fővárosban a melegolimpia elleni küzdelem tölti ki a főpolgármesteri adminisztráció hétköznapjainak egy komoly részét, addig New York városa Valentin nap alkalmából kondomkereső alkalmazással ajándékozta meg a szerelmeseket. New York sosem a bezárkózásáról, a prüdériáról vagy konzervatív mozgalmairól volt híres, ráadásul a keleti parti metropolisz már a 70-es évek óta ingyenes óvszert ajánl fel polgárainak. A városi adminisztráció egészségüggyel foglalkozó osztályának adatai szerint 36 millió férfi óvszert, 1 millió női óvszert (!), valamint jelentős mennyiségű síkosítót (!) osztottak szét Manhattanben és a többi négy városrész valamelyikében. A kampány most a TV-spotok után újabb lendületet vett.

A hagyományos kommunikációs eszközökön túl (forródrót, plakát, tv-hirdetés) most okostelefon-alkalmazással is népszerűsítik a programot. A minden okostelefon-platformon elérhető szolgáltatásból kideríthetjük a legközelebbi óvszer-lelőhelyet, ha éppen nem tudjuk féken tartani vágyainkat.

Az ingyenes óvszer-programot gyakorlatilag saját branddé fejlesztette New York, még tovább erősítve ezzel a szabadság és a progresszió városának imázsát. Szerencsére Magyarországon és azon belül Budapesten nem jelent komoly veszélyt sem a HIV, sem a többi komolyabb nemi úton terjedő betegség. A megelőzés és a felvilágosítás egyik fontos eleme lehetne azonban a főváros vagy az állam által biztosított ingyenes óvszer.

(Zárójeles megjegyzés: Mit szólhatnak vajon az ingyenes állami óvszerhez az óvszergyártó-vállalatok? Az Elektor már várja a Közbeszerzési Értesítőt a 2 millió budapestinek járó óvszerről.)

Címkék: usa okostelefon városmarketing

Szólj hozzá!

Az Elektoron túl c. rovatunkba olyan híreket válogatunk, melyek csupán közvetve kapcsolódnak a blog témájához, azonban komolyan befolyásolhatják a digitális politikai kommunikáció fejlődésének irányát.

Két hét múlva ismét elnököt választ Oroszország. A szavazás végkimenetele nem kétséges: lefutott meccs. Biztosra vehetjük, hogy a rendszerét az “irányított demokrácia” eufemizmusával leíró, kétszeres elnök és egyszeres miniszterelnök, Vlagyimir Putyin lesz a világ legnagyobb országának első embere. Mindenesetre, aki külső szemlélőként, az orosz viszonyokat nem ismerve figyeli a cirill betűs sajtót és a kampányt, annak fel sem tűnne, hogy a 2012-es elnökválasztás is - éppúgy mint a többi - egyoldalú és anti-demokratikus. Vannak viták, filmek, plakátok és kampányrendezvények. Az Elektor éppen ezért végignézi a Putyin mellett induló négy jelölt kampányfilmjeit, úgy mintha ezek egy normális ország, normális választásán kerülnének bemutatásra.

Egyébként, a hivatalos kampányok nem igazán használják a digitális politikai kommunikáció eszközeit Oroszországban: a Putyin-kampány nem használ Facebookot, a többi jelöltnek - Prokhorov kivételével - pedig elenyésző rajongója van a közösségi oldalakon.

Aki figyelemmel kíséri az orosz politikát, az már megszokhatta, hogy a legmókásabb figura a Liberális Demokrata Párt vezetője, Vlagyimir Zsirinovszkij - aki amúgy se nem liberális, se nem demokrata. Most sem kell csalódnunk benne. Egyik kampányfilmjében egy tehetetlen, dolgozni nem akaró, lusta szamarat próbál munkára bírni egy ostorral, amint ő maga egy hószánon ül. A szamár az országot szimbolizálja, amely képtelen előre haladni és csak Zsirinovszkij ostorcsapásaira hajlandó megmozdulni. Képzeljük csak el ezt a filmet az amerikai kampányban: mi történne azzal a jelölttel, aki egy állatot ütlegel egy tévéreklámban? Másnap már minden pozíciójától megfosztva, egy Greenpeace-hajón kellene a bálnavadászokat hajkurásznia, hogy akár csak az országba betehesse a lábát.

Másik izgalmas jelölt, az orosz politikában eddig ismeretlen oligarcha, Mikhail Prokhorov. Az üzletemberről azt kell tudni, hogy kosárlabda szenvedélyének hódolva megvásárolta a New Jersey Nets kosárlabdacsapatot, egyébként pedig a világ egyik legnagyobb nikkel és palladium bányájának is ő a tulajdonosa. (A Norilszk Nikkel nevű vállalat a világ egyik legsötétebb helyén található a szó konkrét és átvitt értelmében is.) Prokhorov nem kevesebbet, mint a putyini Oroszország teljes megújítását ígéri (a szlogen: Új elnök - Új Oroszország). A kampányból pedig tényleg egy lendületesnek ható új figurát ismerhetünk meg, aki számít a fiatalokra és a politikából kiábrándult szavazókra. A Facebookon is ő az egyetlen igazán aktív szereplő, a maga 66 ezer követőjével, amely amúgy nem túl sok az ország összlakosságához képest.

Régi motoros, a kommunista Gennagyij Zjuganov, aki nem kockáztat túl nagyot kampányfilmjével. A szpot hangulata igazából olyan, mintha egy hollywoodi akciófilm trailerjét néznénk. Kérdéses azonban, hogyan fogadhatják be az ilyen sebességű filmet a párt nyugdíjas szavazói. Bár ők 20 éve mindig a kommunistákra szavaznak, mindegy mi történik a politikában.

Egy másik kommunista szpot a hagyományos testimonykkal operál, valószínűleg ők üzennek a nyugdíjasoknak.

Az ötödik, legjelentéktelenebbnek tűnő induló Szergej Mironov, akinek még kampányfilmjét sem találtuk. Ő - hasonlóan a kommunistákhoz - a nyugdíjasok szavazatára számít, azonban a kutatások csupán 3-5% támogatottságot jeleznek számára.

És végül Putyin kampánya, aki láthatatlan. Nem jelenik meg sem a filmeken, sem a plakátokon. A televíziós politikai vitákon nem vesz részt, csak pártjának, az Egyesült Oroszország képviselői útján. “A sehol sem jelenlevő, ám de mindenhol ottlevő” örökös vezető általunk megtalált szpotjainak mindegyike testimonykat használ.

Címkék: választás oroszország putyin kommunista kampányfilm

Szólj hozzá!

Egy amerikai technológiai hírportál, a GovTech összeállítást közölt, milyen érdekesebb automatákat alkalmaznak a közszféra különböző intézményei. Az Elektor most ezek közül mutat be néhányat.

Automata az altesti vágyakhoz

A pennsylvaniai Shippensburg Egyetem különböző fogamzásgátló és terhességmegszakító cikkekkel feltöltött automatát állított a campusára. A gépben megtalálható az óvszer és a terhességi teszt mellett még az ún. 72 órás tabletta, amely az aktus utáni három napban még meg tudja szakítani a nem kívánt terhességet. 

Automata szomjúság ellen

Szintén pennsylvaniai a következő automata. Köztudott, hogy az Egyesült Államokban rendkívül szigorúak az alkoholárusítási szabályok. Így van ez Pennsylvaniában is, ahol egy állami szerv az egyetlen illetékes, aki árulhatja a szeszes italokat. A keleti-parti államban gondoltak egyet és elkezdtek borautomatákat telepíteni az áruházakba, így nem kell a liquor store-ok nyitva tartására ügyelni a szomjazó puritánoknak és amishoknak.

Automata a munkához

A kaliforniai Sacramento kormányzati szerveinél az ott dolgozók könnyedén szerezhetnek munkájukhoz olyan alapvető felszereléseket, mint a szigetelő szalag vagy a gumikesztyű. Az alkalmazottaknak csak igazolványukat kell az automata olvasójához érinteni és már a kezükben is van a szükséges eszköz. Az automata ezáltal, nem csak a időt takarít meg, de a pazarlást is csökkenti, hiszen minden felhasználót regisztrálni lehet.

Automata a tanuláshoz

A University of Florida a sokat tanuló diákjainak akart segítséget adni. Az iskola egy olyan automatát telepítettek az egyetemi könyvtárhoz, amelyből toll, papír, ceruza vagy radír vásárolható a túlfeszített vizsgaidőszakhoz.

Láttál esetleg egy érdekes automatát itthoni vagy külföldi közszféra intézményeiben? Írd meg kommentbe vagy küldd el az Elektornak!

Címkék: usa állam közszolgáltatások szolgáltatóállam

Szólj hozzá!